Ez egy tanulságos bejegyzés arról, hogy miért érdemes jól átnézni egy tanulmányi szerződést, mielőtt aláírja az ember.

A tanulmányi szerződésben mindkét fél hosszú távra elkötelezi magát a másik felé. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a munkáltató bízik a munkavállalójában, hogy érdemes továbbképezni, mert utána a cégnek válik a hasznára, másrészt pedig ez egy kitüntetés is a munkavállalónak, hogy annyira értékelik a munkáját, hogy kifizetik helyette a taníttatása költségeit. A munkavállaló oldaláról pedig idő- és pénzmegtakarítást jelent, hogy ezt munkaidő alatt megteheti, cserébe ezért pedig hosszútávú kötöttséget kell vállalnia.

A fenti posztban pedig felmerül a felmondás kérdése. Amennyiben a munkavállaló mondja fel a munkaszerződését, akkor valószínűsíthető, hogy előre átgondolta ennek a döntésének a következményeit, hiszen sok pénzt fektetett belé a munkáltatója. Másrészt pedig érdemes egy új munkáltatónak is átvállalni egy részben már más által kifizetett továbbképzés folytatását, mert ezzel magának takaríthat meg pénzt: a tanulmányi szerződés átvállalásával csak a maradék tanévet vagy tanórák számát kell kifizetnie.

Amennyiben viszont arról van szó, hogy a munkáltató mond fel a munkavállalójának pl. azért, hogy a munkavállaló visszafizesse neki a tanulmányok fennmaradó részének az összegét, akkor érdemes teljes vállszélességgel kiállni a jogainkért. Elsősorban a munkáltatóval megtárgyalni ezt és esetleg jobb belátásra bírni. Amennyiben viszont ez nem vezetne eredményre, akkor érdemes munkaügyi bíróságra menni.

dr. Némethy Zsuzsanna
jogi on-line tartalom menedzser