Az egyik megkeresőnk abban kér segítséget, hogy egy arculattervezésre vonatkozó, folyamatos személyes beszélgetésen alapuló munka szerződésbe foglalásakor milyen mértékben kell körülírnia ezeket a folyamatokat, ill. a felek között lévő kapcsolatot ahhoz, hogy később valóban azt kapja, amit megrendelt.

Az itt található szerződés az AIGA (American Institute of Graphic Arts, vagy ismertebb nevén: AIGA, the professional association of design/design szakmai szervezete) mintaszerződése alapján készült, melynek az eredeti változata itt található meg. Ez a szerződésminta egy formatervező szemszögéből íródott, de éppen ezzel segíti a megrendelőt abban, hogy a tárgyaláskor milyen igényeket támaszthat a másik fél, illetve mi az, amit valószínűleg nem fog vállalni.

Az arculattervezés összetett dolog és ugyanilyen összetett az a szerződés is, amely azt leírja. Ezért a mai bejegyzésben az általános részekről írok, a következő bejegyzésben pedig az egyéb szóba jöhető kérdésekről.

Alapesetben a formatervező a következő tevékenységekre vállalkozik egy ilyen szerződés keretében:

• konzultáció,
• tanácsadás,
• kutatás,
• tényleges formatervezés,
• kivitelezés minőségének ellenőrzése,
• tématerv és a megvalósítás koordinálása

A fentieken túl az alapszolgáltatás azt is jelenti, hogy a formatervező anyagokat készít elő a megrendelőnek, amelyek az ő terveit mutatják be vagy írják le, és különböző anyagokat mutat be – pl. műhelymunka, rajzok, valamint specifikációk –, a tervek nyomtatása, gyártása, kiállítása, vagy más módon való kivitelezhetővé tétele céljából.

dr. Némethy Zsuzsanna
jogi on-line tartalom menedzser