Az egyik megkeresőnk nemrég tudott venni egy lakást, amiben - addig míg az unokájának főiskolai tanulmányai miatt nem lesz rá szüksége – megengedné, hogy a rezsi kifizetéséért cserébe, a keresztfia és a családja benne lakjon. A tulajdonosnak ugyanakkor van egy kikötése: a keresztfiú szülei egy adott összeget minden hónapban fizessenek be egy számlára, amihez nem nyúlhatnak hozzá, de később ezt az összeget lakásvásárlásra használhatják fel. És mi van, ha a szülők még azelőtt szétmennek? Kié legyen akkor ez a pénz?

A szívességi lakáshasználat azt jelenti, hogy abból a tulajdonosnak semmilyen előnye nem származik. Az albérlet pedig azt, hogy a tulajdonos hasznosítja a tulajdonában álló lakást és ebből nyereséget szerez. Bár itt a tulajdonos nyereséget nem szerez, de a másik fél sem használhatja fel szabadon a pénzét, ezért inkább albérleti szerződésről van szó, amelyhez mintát itt lehet letölteni.

Kössünk-e albérleti szerződést vagy sem? Amennyiben az ember kiadja a lakását, akkor egyrészt ÁFA-t kell utána fizetnie, másrészt pedig bekerül abba a körbe, akiknek elektronikusan kell bevallaniuk az adójukat. Ezalól nem lesz kivétel a 90 éves nagymama sem. Ezért nagyon sokat választják azt, hogy vagy nem kötnek szerződést, vagy kötnek, de azt nem jelentik be az APEH-nek.

Miért is kössünk mégis albérleti szerződést? A fenti példa jól szemlélteti, hogy az ember szívesen segítene a családján, barátain és azután mégis felmerül egy csomó „de”. A tulajdonosnak az az érdeke, hogy hosszú időre letudja azt a kérdést, hogy ki fog neki albérleti díjat fizetni, vagy ki fog a lakásában lakni, hogy az ne amortizálódjon le, amíg nincsen rá szüksége. Ugyanakkor ki lát előre, hogy néhány év múlva mi lesz? A polgári jog alapvető jellemzője, hogy amiben a felek megállapodtak és a törvény nem tiltja, azt bele lehet foglalni a szerződésbe. Így évekkel később is nyugodtan aludhatunk, mert a lakásunkat bebiztosítottuk egy albérleti szerződéssel.

dr. Némethy Zsuzsanna
jogi on-line tartalom menedzser